A rehabilitáció célja a székesfehérvári bazilika romjainak megvédése, a rommező és a város kapcsolatának megtartása mellett. Olyan létesítményt tervezünk a Nemzeti Emlékhelyen, amely egyszerre zárt és nyitott, s amely megtartja a bazilika látványát a városképben, az élő városi utcán, s ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az ásatási terület múzeummá fejlődjék.
A régészeti-műemléki követelményeket olyan, a XI-XIV. századi bazilika teljes kiásott felületét lefedő védőtető elégíti ki, amely mindössze négy ponton támaszkodik a romterületre, a városképi kérdést pedig úgy oldja meg, hogy e tetőt magasan az utcán járók feje fölé emeli, s az utcán járóknak pedig betekintést ad a bazilika romjaira. A betekintő felületek médiafalakkal váltakoznak, amelyeken a magyar királyok történetéről tudhatók, mondhatók el változatosan, s közölhető mindaz, amit a bazilika történetéről a tudósok tudnak.
A romok felett lebegő transzparens szerkezetet, mint virtuális múzeumot alakítottuk ki. A múzeum terei alkalmasak a meglévő és új kutatási eredmények bemutatására, vizualizációjára, melyet a virtuális interakció segítségével érünk el. Véleményünk szerint ez a folyamatosan fejleszthető, látszólagos világ alkalmas arra, hogy egyes tudományos fikciókat ne örökérvényű igazságként értelmezve mutassuk be. Amennyiben az újabb kutatások új eredményeket hoznak, a digitális világ átírható.