A Budai Vár Magyarország kiemelkedő fontosságú kulturális és építészeti értéke, aminek falai között munkát végezni évszázadok óta rangot jelent. A történelem során a Várba számos olyan funkció is betelepült, aminek működése a mai viszonyok között már nem fenntartható. Ezek közé tartozott az 1876-ban Ámon József tervei alapján átalakított és kibővített egykori lakóház, ami az államigazgatás és a hadsereg nyomtatványait, illetve értékcikkeket előállító Magyar Királyi Állami Nyomdának (később Állami Nyomdának) adott helyet 117 évig, 1993-ban történő kiköltözéséig.
A nyomda kiköltözése után a házat a Budavári Önkormányzat vásárolta meg, és városházát kívánt benne létrehozni.
Az épület, a fő szerkezeti elemeit kivéve, a nyomdaüzemi funkciónak megfelelően lett átépítve, így jelentős károkat szenvedett.
A műemlékként nyilvántartott, klasszicista stílusú, eredetileg lakóházként funkcionáló épületet 1835-ben Kimnach Lajos építőmester építette. A zártsorú beépítéssel kialakított, körülépített udvaros, kétemeletes klasszicista ház főhomlokzata 11, oldalhomlokzata 24 tengelyes, amelyeket konzolos főpárkány zár le. A földszint felett övpárkány, az emeleteken könyöklőpárkányok láthatók. 1890-ben egy északi, vasszerkezetű szárnnyal, 1930-ban pedig további két, az udvart lezáró épületszárnnyal bővítették ki.
A műemlékvédelmi szempontokat szem előtt tartó külső és belső helyreállítás során méltó módon kívántuk visszahozni a történeti jelleget, természetesen kielégítve a mai kor követelményeit is. A belső udvar üvegszerkezetű lefedést kapott, a képviselői terem láthatóvá tett öntöttvas szerkezete és a tisztségviselői szobák intarziás padlóburkolata, valamint a helyreállított földszinti festések elegáns, jellemző részletek.
Az épületben számos szobor, relief és festmény látható, többek között Iványi Grünwald Béla és Benczúr Gyula alkotásai.
A teljes felújítás után a Budai Vár egy karakterében és funkciójában is tökéletesen illeszkedő épülettel lett gazdagabb.