Clark Hotel

A XIX. században a Lánchíddal együtt született Clark Ádám tér térszervezése kezdettől fogva szimmetrikus volt. Ez a szimmetria a II. világháború idején a déli térfal elpusztulásával szűnt meg, megbontva ezzel a tér egyensúlyát. Ezután a téren kialakított körforgalom miatt a Budai Takarékpénztár palotájának nagyobb részét lebontották, ezzel a tér térfal-rendszerének szerkezetében, valamint a Fő utca és a Hunyadi János utca által határolt tömb szövetében egészen a közelmúltig meglévő sebet képezve. A történelmi városszövetbe és a Világörökség részét képező városképbe való illeszkedés szempontjából kiemelt fontosságúnak tartottuk a fent említett problémakör kezelését, és az épület tömegképzésének, homlokzatképzésének, valamint anyaghasználatának segítségével kívánjuk megoldani.

A tervezett épület tömegképzését két, a városképi illeszkedés szempontjából meghatározó, ambivalens szempont határozta meg. Egyrészt a tér szimmetriájának hiánya és túlépítettségének teresedés-igénye, másrészt az építési tömb egységes tömegének helyreállítása azzal a nehézséggel, hogy a történelmi tömbszerkezet visszaállítását a körforgalom kialakítása véglegesen ellehetetlenítette.

A különböző szempontrendszerek problémáira a tervezett épület három tervezési alapelv segítségével kíván választ adni. Egyrészt a szabályozás által rögzített bizonytalan beépítési vonal helyett az épületet egy határozott, a tömb szerkezetének sérülését nyíltan felvállaló és a homlokzat metszet-szerű megjelenítését hangsúlyozó kontúrral határoltuk le. Másrészt ez a beépítés egyben kompromisszumot jelent a városszöveti tömb pozitív és a tér negatív tömegigénye között. Az épület transzparens homlokzatképzése ugyanezt a kettősséget kívánja kielégíteni. Harmadrészt a tér egyensúlyát az erre a határozott vonalra reagáló térfalat képző kertépítészeti eszközök segítségével kívántuk helyreállítani.